Petz Aladár 34 évesen követte édesapját, Petz Lajost a győri kórház igazgatói székében 1922-ben. Diplomájának megszerzését követően több budapesti klinikán, majd a világháborút követően a II. Sebészeti Klinikán tanársegédként dolgozott, innen került vissza Győrbe. Ekkora már megalkotta, sőt 1920-ban már alkalmazta is az általa kifejlesztett, később világszerte elterjedt, ma is használható gyomor-bélvarrógépet. A készülék jelentősége óriási volt. Zárt rendszerben, a béltartalom hasüregbe jutásának veszélye nélkül lehetett operálni. A peritonitis ugyanis, a megfelelő baktériumellenes gyógyszerek, antibiotikumok hiánya miatt általában egyet jelentett a beteg halálával. A ma alkalmazott legkülönbözőbb korszerű varrógépek mindegyike lényegében az általa konstruált varrógép működési elvén alapul. Bár a későbbiekben a gyomorvarrógépen kívül még számos traumatológiai és egyéb vonatkozású műszert fejlesztett ki (célzókészülék combnyakszegezéshez, distractios készülék stb...), a világhírt a varrógép jelentette számára. Ennek fogalma oly mértékben kapcsolódik a mai napig is nevéhez, hogy német nyelvterületen a Petz névből igét képeztek, "durchgepetzen" ami annyit jelent: gépi kapocssorral elvarrni a belet. Minden alkalommal örömmel tölti el az embert, hogy a Petz nevet szinte minden külföldi sebész ismeri! Sajnos az is tény, hogy döntő többségük németnek, jobb esetben osztrák származásúnak hiszi.
Petz Aladár vezetése alatt kezdett kialakulni az önálló disciplinát jelentő traumatológia, amely végezetül és szükségszerűen 1957-ben majd önálló osztállyá szerveződött Patkós Imre vezetésével. Az intézményt folyamatosan továbbfejlesztve klinikai színvonalra, az ország kórházainak élvonalába emelte. 1936-ban - a hazai sebész szakma megbecsülésének jeleként - a Magyar Sebész Társaság elnökévé választották. Petz Aladár, mint igazgató, rajongott az általa vezetett kórházért. Energiájának nagy részét ennek fejlesztésére fordította, hálás kegyelettel őrizve apja emlékét és munkásságát. Fáradhatatlan munkája eredményeként a negyvenes években a győri sebészet már az ország egyik legkiválóbb és legjobban felszerelt osztálya lett. II. világháború során számos helyzetben nyilvánult meg emberi helytállása, melynek gyökereit nem csupán az orvosi hivatástudatban, hanem a kórházért érzett felelősségben és féltő aggodalomban is megtaláljuk. Az ostrom napjait is a kórház falai között és a pincékben berendezett műtőben töltötte. Emlékezetes és ma már történelmi eseménye ezeknek a napoknak a mártírhalált halt Apor Vilmos püspök életéért folytatott sebészi küzdelem. Bár a háborút követően -a széles körű szakmai összefogásnak köszönhetően - nevét törölték a B listáról, a kórházigazgatói tisztségről 1950-ben leváltották. A Sebészeti Osztályt azonban haláláig, 1957 februárjáig vezette.