Kórházunkban jelentős számban dolgoznak nyugdíjkorhatárt betöltött munkatársak, velük mindig nagy élmény interjút készíteni. E beszélgetések során többnyire az is kiderül, miért döntenek a megérdemelt pihenés helyett intézményünk nagy családjában való maradás mellett. Ezúttal Dömötörné Tóth Lenke, „Lenke néni”, intézményünk nővérszállóinak vezetője mesélt az elmúlt negyven év tapasztalatairól, a kezdetekről és a kihívásokról…
Melyik évben, milyen területen kezdett dolgozni a győri kórházban?
–Volt férjem hivatásos katonai áthelyezése miatt Szentendréről kerültünk Győrbe, így itt kerestem munkát. Kémiai laboros végzettséggel is rendelkezem, így a kórházi elhelyezkedés is felmerült. 1986. július 15-én kezdtem a győri kórház Anyag- és Eszközgazdálkodási Osztályán, mint ügyintéző, majd lettem pár éven belül csoportvezető, később osztályvezető helyettes. Huszonegy évig dolgoztam ezen a helyen, és nagyon szerettem. Ez alatt kiváló kapcsolatot sikerült kialakítanom nemcsak a mindenkori vezetőkkel, az egyes osztályokkal, de minden járulékos, a kórház munkáját segítő részlegünkkel, beszállítóinkkal, partnereinkkel is.
Mit sajátított el, tanult meg a kórházban, amiből a későbbiekben profitálni tudott?
–Ami elsőként eszembe jut, az a mások munkájának kölcsönös tisztelete, amely nélkül, azt gondolom, egy egészségügyi intézmény nem is tudna megfelelően működni. Hat főigazgató vezetése alatt dolgozhattam, de a másik munkájának elismerése, megbecsülése mindenkor jellemző volt az intézményre. Különösen szívesen gondolok vissza dr. Bugovics Elemér főigazgatóra, akitől rengeteg inspirációt, bíztatást és bizalmat kaptam. Azt gondolom, hálás lehetek az itt eltöltött negyven évért, hiszen megtapasztalhattam, milyen egy nagycsaládhoz tartozni. Mindenkor a kórház érdekeit szem előtt tartva sokat tanulhattam emberségből és eredményes kommunikációból. Azt a bölcsességet is itt tettem magamévá, hogy jót vagy rosszat cselekedni sokszor pontosan ugyanannyi energiába kerül. Én mindig a jót igyekszem választani.
Milyen út vezetett a gazdasági vonalról a nővérszálló vezetéséhez?
–Gazdálkodási munkaköröm mellett a 2000-es évek elején, a folyamatos belső átszervezések következtében több egyéb beosztásnál is felmerült a nevem, 2007-től mégis a nővérszálló vezetői pozícióját vállaltam el. A jó szervezőkészségemet és rendszerező képességemet elismerő akkori főigazgatónk, dr. Varga Gábor a szálló rendezetlen állapotai miatt gondolt rám. Kemény diónak tűnt, de számomra nincs lehetetlen, így elvállaltam a küldetést, és a garzonházi viszonyok egy éven belül szerencsésen rendeződtek.
A két nővérszálló közül az Ifjúság körúti néhány éve kívül-belül megújult. Ma öröm itt vezetőnek lenni?
–Kórházunknak két nővérszállója van: a kisebbik, az 1983-84-ben épült Szent Imre úti és a nagyobb, az 1975-ben épült, majd 2017-ben kívül, 2021-re belül is teljesen felújított Ifjúság körúti, 120 lakásos garzonház. Munkámról elmondható, hogy huszonnégy órás szolgálat. A lakók rendelkezésére állok nem csupán a hivatalos ügyek terén– szerződéskötések, tájékoztatás, házirend betartatása, tűzvédelem stb. –, de minden egyéb gondjukban is próbálok segíteni. Ezen felül természetesen az épületekhez, az üzemeltetéshez tartozó egyéb feladatok, papírmunkák, a pénzügyi, jogi és humán erőforrással kapcsolatos teendők is rám hárulnak. Ezt nem panaszként mondom, hiszen nagyon szeretem csinálni.
Milyen a lakókkal a viszonya?
–Jó „házigazdaként” igyekszem lakóinkkal jó viszonyt kialakítani, és azt gondolom, ha nem is mindig egyszerű, de mindenkivel meg tudom találni a megfelelő hangot. Az itt élők közössége elfogad, kedvel, mindenkor bizalommal fordul hozzám. Lakóinkat jól ismerem, közöttük több időskorú is van, akire igyekszem fokozottan odafigyelni. Ha valakiről néhány napig nem hallok, vagy nem találkozom vele, felkeresem, érdeklődöm utána. Két évvel ezelőtt betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, amíg érzem, hogy szükség van rám, egy-két évig még biztosan tervezhet velem a kórház.
A huszonnégy órás szolgálat mellett csak akad szabadideje. Mit csinál szívesen ilyenkor?
–A kisebbik unokám tizenhárom éves, imádok vele időt tölteni, ez iskolaidőben akár közös matekozást is jelenthet. Kedvelem a logikai játékokat, a nagy sétákat és örömöt okoz a virágoskertem gondozása is. Az unokáimmal való közös nyaralás minden évben különleges élmény.
Dömötörné Tóth Lenke munkáját intézményünk 1997-ben „kiváló munkatárs”, 1999-ben pedig „Nyári László-díjjal” ismerte el.
