Bálintné Kustor Veronika – Gyemekgyógyászati Szakmacsoport – Gyermekkardiológiai Szakrendelés
A Semmelweis-napon a „kiváló munkatárs” díjak átadása történik a legnagyobb számban. Idén összesen huszonhét ilyen elismerés talált gazdára az orvosi-, illetve ápolási alrendszerekben. Ezúttal Bálintné Kustor Veronika gyermek kardiológiai asszisztenst kérdeztük napi munkájáról, hivatásáról és természetesen a díjáról.
Mióta dolgozik kórházunkban?
–1988-ban kezdtem az akkori csecsemőosztályon, majd fél évet dolgoztam a koraszülött osztályon. GYES után a Gyermekkardiológiára kerültem, és harminc éve itt teljesítek a szakrendeléseken. Elmondhatom, hogy dr. Kováts-Szabó Erzsébet, gyermekkardiológus főorvos asszonytól emberileg és szakmailag egyaránt rengeteget tanulhattam, sokat köszönhetek neki, és örömömre szolgál, hogy dr. Makovi Helga főorvosnővel tovább tudtuk folytatni a magas színvonalú munkát. A gyerekgyógyászat területe egyébként mindig is közel állt hozzám: a legnagyobb kihívást és a legnagyobb örömet egyaránt ezen a vonalon találtam meg.
Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy asszisztensnek a Gyermekkardiológián?
–A gyerekek esetében a legnagyobb kihívást mindenkor az jelenti, hogy a páciens nem tudja elmondani, mi a baja. A precizitás, a nagy figyelem, az empátia, a gyermekek iránti szeretet, a velük és szüleikkel egyaránt pozitív hang, az emberséges bánásmód mind fontos kellékei a mi munkánknak. Ami a mai napig a pályán tart, az a rengeteg köszönet, hálás visszajelzés, amelyet szóban és írásban kaptam a szülőktől. A kapott levelek nagy részét ma is őrzöm.
Milyen napi feladati vannak a gyermekkardiológián asszisztensként?
–Feladatköröm nagyon sokrétű: a műszeres vizsgálatok (Holter, ABMP, terheléses) adatainak rögzítése, a kardiológiai vizsgálatoknál való asszisztálás, EKG készítés, az ultrahangos értékek dokumentálása, az előjegyzések és a kórházi dokumentációs rendszer kezelése, a betegekkel, szüleikkel való kommunikáció, illetve szakmai felvilágosítás mind napi feladataim közé tartozik a szakrendeléseken. Mindez teljes precizitást, nagy odafigyelést igényel.
Hogyan fogadta a kiváló munkatárs díjat?
–A kitüntetés meglepetésként ért, nagyon örültem neki, sokan gratuláltak hozzá. Ilyenkor az ember kicsit megáll, értékelést tart. Harmincnyolcadik éve vagyok a kórházban, két év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt, úgy gondolom, ideje az utánpótlásra gondolnom. Tudásomat, tapasztalataimat úgy szeretném átadni egy nemsokára érkező fiatal asszisztensnek, hogy ő ugyanolyan magas színvonalon folytathassa munkámat, mint amit kollégáim és a betegeink megszokhattak. Őszintén szólva nem tervezem, hogy nyugdíjasként végleg elszakadok a kórháztól, de ez még a jövő zenéje.
