A magyar népléleknek ugyanúgy sajátja a melankólia, mint a derű, kultúránknak ugyanúgy része a humor, az önirónia (Utóbbit tán többet is gyakorolhatnánk.). De milyen tényezőkön múlik a vidámság, az általános jókedv? Igényünk bizonyosan van rá, de hogyan termelhetünk – akarva vagy akaratlan – a boldogságérzéshez szükséges endorfint szervezetünkben? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Bognár Tibor egészségpszichológussal, kórházunk klinikai szakpszichológus jelöltjével.
Mikor vagyunk jókedvűek és mi okozhatja hangulatzavarainkat?
– A jókedv elérése és fenntartása több tényező együttes hatásán múlik – mondta a szakember. – Bár sokat számít az, ahogyan egy helyzetet értelmezünk, érzelmi állapotunkat biológiai, pszichológiai és környezeti hatások egyaránt formálják. Nem pusztán „fejben dől el”, hogyan érezzük magunkat, sokkal inkább azon, mennyire tudunk kapcsolatba kerülni azokkal az élményekkel, amelyek erőforrást jelenthetnek számunkra. Ilyen lehet például egy kellemes séta, a természet megtapasztalása vagy egy pozitív társas élmény. Gondolkodásmódunk, temperamentumunk, környezeti hatásaink és tanult megküzdési mintáink együtt járulnak hozzá érzelmi egyensúlyunkhoz, jóllétünkhöz.
Az egészségpszichológus hozzátette, hogy általános jóllétünket számos életmódbeli és pszichés tényező befolyásolja: érzelmi működésünk, alvásunk minősége, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, valamint aktuális testi és lelki állapotunk egyaránt fontos szerepet játszik benne.
Szükséglet-e a jókedv?
– Az általános jó közérzet mindannyiunk számára alapvető pszichológiai szükséglet – jegyezte meg a szakember. – A jókedv és a jóllét nem csupán kellemes érzelmi állapot, de fontos szabályozó funkcióval is bír: hozzájárul a lelki egyensúly fenntartásához, segíti a megküzdést a nehezebb élethelyzetekben, és támogatja a regenerációt egy-egy kudarc vagy érzelmi megterhelés után.
A pszichológus elmondta, hogy az általános jóllét megőrzése az élet különböző szakaszaiban eltérő alkalmazkodási feladatokat hozhat. Míg fiatalabb korban a leválás, az önállósodás és az identitás kialakítása jelenthet kihívást, addig az idősebbeknél a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás, a társas kapcsolatok fenntartása vagy az új életritmus megtalálása kerülhet előtérbe.
A jókedv igenis fejleszthető
– Az általános jóllét nagyban összefügg azzal a képességünkkel, hogy mennyire tudjuk irányítani a figyelmünket – magyarázta Bognár Tibor. – Egyszerűbben fogalmazva: jelen tudunk-e lenni azokban az élményekben, amelyek örömet vagy feltöltődést adhatnak, vagy figyelmünket folyamatosan elvonják a külső ingerek. Fontos, hogy tudatosabban forduljunk a pozitív érzelmi tapasztalatok felé, és hagyjunk időt arra, hogy ezek valóban hassanak ránk.
Segítheti a mentális regenerációt, ha a munka és a szabadidő között igyekszünk világosabb határokat kialakítani, és szabadidőnkben is teret engedünk a valódi jelenlétnek. Például egy baráti találkozás során sokat számíthat, ha figyelmünket egymásra irányítjuk, és nem engedjük, hogy azt folyamatosan megszakítsák a digitális eszközök. Mindent egybevetve elmondható, hogy a jókedv nem csupán spontán állapot, hanem tudatos odafigyeléssel és gyakorlással is erősíthető.
Terápiás lehetőségek kórházunkban
A klinikai szakpszichológusjelölt megjegyezte, hogy a kórházunkban a Győri Járási Egészségfejlesztési Iroda és Lelki Egészség Központ (EFI) szervezésében évek óta működnek kiégés-prevenciós programok, amelyben munkatársaink vehetnek részt.
– A hat-, illetve nyolcalkalmas, kis létszámú csoportos foglalkozások három részből állnak – magyarázta a szakember. – Egy strukturált relaxációs vagy meditációs gyakorlatot követően a csoport tagjai képalkotás útján (például festés formájában) fejezhetik ki érzéseiket és gondolataikat, amelyeket ezt követően közösen dolgozunk fel. A programmal kapcsolatban kedvező tapasztalataink vannak, és sok résztvevő számolt be pozitív változásokról.
Az általános jóllét nem csupán pillanatnyi közérzetünkre, hanem hosszabb távon testi és lelki egészségünkre is hatással lehet. Ha képesek vagyunk tudatosabban észrevenni és befogadni azokat az élményeket, amelyek feltöltődést nyújtanak, az nemcsak egyéni egyensúlyunkat támogathatja, de kapcsolataink minőségére is kedvezően hathat.
