Egészségügyi pályáját gimnáziumi érettségivel a zsebében kezdte: segédápoló volt a neurológián, majd szülésznő lett, végül oktatási vonalon egyengette a felnövekvő nemzedékek útját. Mindeközben folyamatosan tanult, diplomákat szerzett, képezte magát. Bakonyi Tamásné, a munkatársak és páciensek kedves, mosolygós Ilikéje több mint negyvenhét év szolgálat után köszönt el kórházunktól. Kollégái megindító vastaps kíséretében búcsúztatták. Hosszas szabadkozást követően örömmel mesélt munkájáról, emlékeiről, jövőbeni terveiről…
Úgy tudom, nem egészségügyi végzettsége hozta a győri kórházba?
-A győri Révai Miklós Gimnázium elvégzése után orvosi pályára készültem, sajnos, fél pont híján nem jutottam be az egyetemre. Mivel nem adtam fel terveimet, segédápolónak jelentkeztem a Zrínyi utcai kórház dr. Haffner Zsolt főorvos vezette Neurológiai Osztályára. Jó régen, 1978 augusztus 1- én lettem a kórház munkatársa. A neurológia számomra igazi mélyvíz volt: fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő munkával, de nagyszerű légkörben, remek kollégákkal.
Hogyan került innen a szülészetre?
-1980-ban a kórház beiskolázott, és a Petz Lajos Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolában „általános ápoló és asszisztens” képzést szereztem. Addigra úgy éreztem, kórházon belül váltanom kell. A szülészet nagyon vonzó területnek tűnt, és az is volt. A dr. Bücs Gábor főorvos irányította osztályon az anyukák, csecsemők és kedves munkatársak között hihetetlen feltöltődést kaptam. Nemsokára már szülésznői képesítéssel is rendelkeztem. Eközben férjhez mentem, majd megszületett két gyermekem, Zsófia és Mátyás, mindkettő helyben. Huszonhat évig voltam itt, szülésznői teendőim mellett szakoktatóként középiskolások, diplomás ápolók, szülésznők képzésében vettem részt. Később az Egészségügyi és Szociális Minisztérium Országos szakértőként jegyzett szakértő, majd jegyzett vizsgaelnök lettem. Szívem szerint sokáig maradtam volna még, de a sors új kihívások elé állított…
„EGYSZER EGY ANYUKA TIZEÖT ÉV KÖRÜLI LÁNYÁVAL SÉTÁLVA MEGÁLLÍTOTT AZ UTCÁN: -JAJ, ILIKE! MAGÁNÁL SZÜLETETT A KISLÁNYOM. UGYE, MEGENGEDI, HOGY MEGÖLELJEM?”
2008-ban került az akkori Oktatási Csoporthoz. Hogyan jött a felkérés?
- Az Oktatási Csoportnál egy kolléganő éppen nyugdíjba vonult, így az intézmény vezetése felkért, hogy vállaljam el az állást. Ezt a területet akkor dr. Gőcze Péter főorvos irányította, tőle dr. Gunther Tibor PhD főorvos, oktatási igazgatóhelyettes vette át a stafétát. A felkérés annyira nem volt meglepő, hiszen a tanulás/tanítás valósággal az egész pályámat végig kísérte: még a szülészeten dolgozva elvégeztem a budapesti Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának egészségügyi szakoktató szakát, illetve az OKJ szülésznőit a győri Széchenyi Egyetemen. Ezt követően a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pedagógia Szakán pedagógia szakos tanári diplomát és „iskolaelemző és fejlesztő specializáció” képesítést szereztem. A győri Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Szakképző Iskolában, az OKTÁV-nál szakmai elméleti tárgyakat tanítottam, valamint több éven keresztül voltam az egészségügyi főiskola hallgatóinak konzulense, illetve opponense. Eközben vizsgabizottsági feladatokat is elláttam, tehát oktatási vonalon abszolút kiteljesedhettem.
Az Oktatási Irodán milyen feladatokat kellett ellátnia?
-Itt majd’ tizenhét éven keresztül főként szervezési feladatok hárultak rám: orvosok, gyógyszerészek, pszichológusok és egyéb egészségügyi szakemberek képzésének, továbbképzésének koordinátora voltam. Ezen felül feladatom volt a kapcsolattartás az egyetemekkel, az OKFŐ-vel, az egészségügyi gyakorló helyekkel. Az orvostanhallgatók gyakorlatának szervezése is rám hárult.
A kórház osztályainak akkreditációjához szükséges pályázatokat készítettem, valamint a működési engedélyek megújításához nyújtottam segítséget orvosainknak.
A munka nagyon sokrétű volt, teljes embert kívánt, de nagyon élveztem. Hét évvel ezelőtt, 40 év szolgálati időmmel nyugdíjas lettem, mégis maradtam. Most úgy érzem, helyesen döntöttem a befejezés mellett.
Egy hónapja élvezi a megérdemelt pihenést. Mivel telnek napjai?
-Több évtizeden át gyalog jártam munkába, ami jó kis testmozgásnak bizonyult, ez most hiányzik, sétákkal, biciklizéssel igyekszem majd pótolni. Nagyon szeretek olvasni, amire ezen túl több időt szánhatok. Egy ideje festegetek, ez nagyon leköt, lelkesen csinálom ezután is. Most azonban a legnagyobb sláger az unokázás. Fiam tízhónapos babája sokat van nálam, egészségügyi tapasztalatommal és a nagymamák minden szeretetével foglalkozom vele. A kórházba természetesen ezután is szívesen benézek, és találkozni fogok régi, kedves munkatársaimmal.
Bakonyi Tamásné 2010-ben kórházunkban „kiváló dolgozó” elismerésben részesült.
