Ezúttal olyan valakiről lesz szó, akivel hatvan esztendővel ezelőtt két héten belül három meghatározó esemény történt: megnősült, kiváló eredménnyel végzett az orvosi egyetemen és bevonult katonának. Még ugyanabban az évben, 1965-ben a győri kórház gyógyítója lett és az a mai napig. Prof. dr. Ostorharics-Horváth György pszichiáter, neurológus, addiktológus főorvos, egyetemi magántanár egy kimagasló pálya elismeréseként idén ősszel vehette át a budapesti Semmelweis Egyetem gyémántdiplomáját. Munkájáról, szakmai kihívásokról és megőrzött fiatalságáról kérdeztük.
Katonaként a váci katonai laktanyában kezdett gyógyítani, majd még abban az éveben, 1965-ben a győri kórházba került. Milyen viszonyok fogadták a Zrínyi utcában?
–A győri kórházban már 1928-tól kezeltek pszichés problémákkal küzdőket, akkoriban a különleges elnevezésű „Ideg- Kedély- és Elmebeteg Osztályon”. Abban az időben az elsődleges szempont a mentális betegek elkülönítése volt. Pályám kezdetén dr. Piróth Endre főorvos vezette az Ideg-Elmeosztályt 1941-től egészen 1971-ig. Nagyszerű tanulóidőszak állt előttem, így sorban szakvizsgát tettem neurológia, pszichiátria, pszichiátriai rehabilitáció, addiktológia és EEG területeken. 1978-ban három hónapos tanulmányúton vehettem részt egy Los Angeles-i klinikán a hírneves Arnold Starr neurológia professzor irányítása mellett. Talán nem kell mondanom, ez akkoriban igen nagy dolog volt. Feleségem harminckét éven át a győri kórház orvosi könyvtárát vezette, így rengeteg magyar és külföldi kiadványból informálódhattam, tágíthattam tudásomat. 1986-ban epileptológia tárgykörben kandidátusi értekezésemet védtem meg.
Mekkora utat tett meg a gyógyítás az Ön szakterületén az utóbbi ötven évben?
–Pályám kezdetén a pszichés betegeket elsősorban gyenge nyugtatókkal kezeltük, erre tökéletesen megfelelt a barbiturát folyadék. A gyógyszeripar robbanásszerű fejlődésével hamarosan megjelentek az I., II., majd III. generációs készítmények. A győri kórház Pszichiátriai Osztályának irányítását 1984-ben vettem át, ekkor már javában folytak a hazai és nemzetközi kórházi konferenciák is, amelyek komoly utat nyitottak a tudás, a szakmai fejlődés előtt.
Milyen pszichés betegségekkel küzd mai társadalmunk?
–Az igazán drámai változások az 1989-es rendszerváltás utáni időszakra tehetők. A gazdasági élet és a társadalom átalakulása számtalan nem várt változást hozott az emberek életében. Aránytalanul sok lett az állásvesztés, de voltak, akik a három műszak vagy a folyamatos munkavégzés „mellékhatásaival” küzdöttek. Házasságok mentek tönkre, családok hullottak szét felvett hitelek következtében, rengetegen éltek depresszióban, alvászavarokkal és stresszben. A hozzánk fordulók 25 százalékát pszichológiai, másik 25 százalékukat szociológiai természetű problémák nyomasztották. A ’70-es évektől megjelentek a kábítószerek, ezek káros hatásaival sajnos a mai napig komoly küzdelmet folytatunk.
Mit tehetünk a korunkat jellemző stresszes életmód, a mentális problémák ellen?
– Nagyon fontos lenne a befelé figyelés, a kellő önismeret, a megfelelő mennyiségű és minőségű szabadidő biztosítása önmagunknak. Emellett a rendszeres testmozgás bizonyulhat a legjobb stresszoldónak. Nyilvánvalóan fontos még a megfelelő táplálkozás, illetve a káros szenvedélyek mellőzése. Mindezek nem csupán a neurológia vagy a pszichiátria szempontjából fontos érvek, de általános egészségünknek is fontos pillérei.
Rengeteg napi tennivalója mellett Ön hogyan kapcsolódik ki?
–Van egy gyűjtésem, amelynek az „Idősödő elme, sikeres magyar öregek” címet adtam. Ebben megpróbálom katalogizálni azokat a sikeres embereket, akik 70 fölött tiszta elmével voltak képesek maradandót alkotni. A teljesség igénye nélkül ilyen például Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Teller Ede, Szentágothai János vagy Szent-Györgyi Albert. Győrből említeném kiváló barátomat Bede-Fazekas Csaba operaénekest, aki már 90 fölött jár. Szabadidőmben egyébként nagyon szeretek olvasni, színházba, múzeumba, koncertre járni, felségemmel kirándulni vagy a kertünket rendezgetni. Néhány éve fedeztem fel a sífutást, így a téli hónapokban erre is igyekszem időt szakítani.
Ma is rendel a kórházban, és számos egyéb fronton is helytáll. Nyolcvanon túl honnan ez a hihetetlen energia?
–A kórházi szakrendelés mellett a dénesfai Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályon 86 beteget látok el minden szerdán. A Cziráky-kastély csodálatos környezete, őskertje lehetővé tette, hogy két év alatt „nyitott osztály” legyünk, azt gondolom, erre joggal lehetek büszke. Emellett Pásztoriban, a Felnőttkorú Fogyatékosok Otthonában neurológiai és pszichológiai rendelést tartok, illetve magánpraxisomban is tevékenykedek. A munka, a napi kihívások tartanak igazán fiatalon, a gyógyítás nálam óriási szerelem, ha úgy tetszik imádat. Nem gondolom, hogy valaha is abba tudnám hagyni. Ralf W. Sockman amerikai lelkipásztor szavai jutnak eszembe: „az tesz naggyá, ha olyasmibe kezdesz, ami túlél téged”.
Kórházunk vezetése gratulál prof. dr. Ostorharics-Horváth György kitűntetéséhez, további jó munkát, kiváló egészséget kívánva neki!
Prof. dr. Ostorharics-Horváth György eddigi elismerései:
2008 – Győr díszpolgára
2008 – Magyar Pszichiátriai Társaság életműdíja
2018 – dr. Felpéczi Petz Lajos életműdíj
2025 – Semmelweis Egyetem jubileumi díszoklevél, gyémántdiploma
