Sok betegség alattomosan, szinte észrevétlenül lopakodik be az életünkbe – ilyen a csontritkulás is. Nem fáj, nem látszik, mégis hosszú évek alatt súlyos következményekhez, törésekhez, mozgáskorlátozottsághoz vezethet. A csontritkulás világnapja alkalmából Dr. Király Márta PhD, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház reumatológus főorvosa segít jobban megérteni, mi történik a szervezetünkben, és mit tehetünk a megelőzésért.
Mi is pontosan a csontritkulás, és hogyan alakul ki?
A csontritkulás egy általános és fokozatosan előre haladó betegség, amely nem áll meg, hanem évről évre súlyosbodhat. Magyarországon közel 1.000.000 embert érint, közülük 60 %-a nő és évente mintegy 100.000 törés vezethető vissza erre az állapotra – ezeknek azonban csupán töredéke kerül kezelésre, részben amiatt, hogy sok a „néma törés”, amikor a törés nem jár fájdalommal, nincsenek egyértelmű törésre utaló jelek.
A betegség során nemcsak a csont tömege csökken, hanem a szerkezete és minősége is károsodik, így nő a törések kockázata.
A csont élő szövet, folyamatosan megújul: a csontbontó és csontépítő sejtek egyensúlya biztosítja az egészséges szerkezetet. Változókor után azonban az ösztrogénszint csökkenése miatt a bontás felgyorsul, míg az építés lelassul – ez a folyamat vezet a csontritkuláshoz.
A csúcscsonttömeg nagyjából 18–20 éves korra alakul ki, ezután lassan megkezdődik a leépülés, amely különösen 50 éves kor után válik látványossá. Idős korban a csontok már gyengébbek, deformitások, testtartásromlás és fokozott törékenység jelentkezhet.
Melyek a legfontosabb kockázati tényezők, és kik tartoznak a leginkább veszélyeztetett csoportok közé?
A nők nagyobb arányban érintettek, mint a férfiak. Kockázatot jelent továbbá:
- az alacsony testsúly,
- a korai menopauza,
- családi halmozódás
- a mozgásszegény életmód,
- egyes gyógyszerek (pl. szteroidok, epilepszia elleni készítmények),
- valamint a dohányzás, alkoholfogyasztás és a tartós stressz.
Másodlagos csontritkulás alakulhat ki pajzsmirigybetegség, cukorbetegség, autoimmun kórképek vagy veseelégtelenség esetén.
Milyen tünetek hívhatják fel a figyelmet arra, hogy valaki csontritkulásban szenved?
A csontritkulás gyakran sokáig tünetmentes. A testtartás fokozatos romlása, a görnyedés, a testmagasság csökkenése már jelezheti a problémát. A csigolya-összeroppanás sokszor akut, gyógyszerre nehezen reagáló derékfájdalom képében jelentkezik. Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni.
Gyanúra ad okot az is, ha kis erőbehatásra következik be törés – például a csípő, csigolya, csukló vagy felkar területén - részben, mert a szivacsos csontállomány jobban gyengül, illetve csökken a koordináció, eleséskor a védekezőreflex.
Hogyan előzhető meg a csontritkulás? Van-e olyan életmódbeli, táplálkozási vagy mozgásforma, amely segíthet a csontok egészségének megőrzésében?
A legfontosabb, hogy már fiatal korban törekedjünk minél nagyobb csúcscsonttömeg kialakítására.
Ehhez elengedhetetlen:
- a rendszeres, dinamikus mozgás,
- a kiegyensúlyozott táplálkozás,
- valamint a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel.
A tej és tejtermékek kiváló kalciumforrások – napi fél liter tej felnőtt korban elegendő, de a lényeg a változatos étrend. Egy felnőttnek 1000–1500 mg kalciumra van szüksége naponta.
A D-vitamin pedig a szervezetben termelődik, mely napfény hatására aktiválódik, ezért nagyon fontos, hogy elegendő időt legyünk a napon, hiszen ez a vitamin segíti a kalcium beépülését a csontokba. Gyerekeknél és változókor után pedig szükséges lehet a D-vitamin pótlása is.
A mozgás szintén gyógyszer: kardióedzések, ellenállásos tréningek, labdajátékok serkentik a csontépítést, idősebb korban pedig a jóga, vízitorna vagy örömtánc is jótékony hatású.
Hogyan diagnosztizálható és kezelhető a csontritkulás?
Nincs olyan diagnosztikus módszer, amely önmagában elegendő lenne, ugyanis a betegség felismerése több vizsgálat együttes eredményén alapul.
A csontsűrűségmérést (denzitometriát) kiegészíti a röntgen vagy ultrahangos képalkotás, valamint a laborvizsgálat, amely a csontátépülés ütemét mutatja. Ha a diagnózis megerősítést nyer, az alap a kalcium- és D-vitamin-pótlás, szükség esetén pedig gyógyszeres kezelés is indítható, amely a csontépítést támogatja és lassítja a leépülést.
A csontritkulás nem egyik napról a másikra alakul ki – és nem is egyik napról a másikra állítható meg. De minden lépés, amit ma megteszünk, erősebbé teszi a holnapunkat.
Mozogjunk, táplálkozzunk tudatosan, figyeljünk a testünkre – mert a csontjaink egészsége a tartásunk, az egyensúlyunk és az életminőségünk záloga.
