Ugrás a tartalomra
Dr. Fücsek Mihály

Sokadik alkalommal mutatunk meg olyan emberi történetet, példás szakmai életutat, amely kórházat látott és nem látott olvasók számára egyaránt komoly tanulságokkal szolgálhat. Dr. Fücsek Mihály gyermek fül-orr-gégész főorvosra számos okból esett a választás. Az egyik, hogy kórházunk általa alapított Gyermek Fül-Orr-Gégészet Részlege idén 40 éves. A többit ő maga meséli el…

Ha van a győri kórházban nagy idők tanúja, Ön minden bizonnyal az. Hogyan került az egészségügyi pályára?

-Őszintén megvallom, gyerekkoromban nem voltam különösebben szorgalmas diák. Amit kellett, persze megtanultam, de a haverokkal való időtöltés sokkal jobban érdekelt. Az utam a Soproni Széchenyi István Gimnázium elvégzése után sem vitt azonnal az egészségügyi pályára, egy évig a húsiparban dolgoztam, mint kocsikísérő. Az azt követő évben a soproni erdészeti főiskola felsőfokú előkészítőt szervezett, amelyre jelentkeztem, és őszintén nagyon élveztem. Hát, innen vezetett az út az orvosi pályára.

Bogyoszlói születésű, így a győri kórház talán nem meglepő választás. Az orvosi egyetemről ide vezetett az útja? 

-1971-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. A pécsi Bőrklinika, illetve a Mohácsi Városi Kórház Fül-Orr-Gége Osztálya után 1973-ban kerültem a győri Zrínyi Úti Kórházba. 1976-ban szakvizsgáztam fül-orr-gége gyógyászatból, majd 1983-1985-ig a Heim Pál Gyermekkórház Fül-Orr-Gége Osztályán voltam szakmai gyakorlaton, illetve a Szabadsághegyi Gyermekszanatóriumban két hónapos bronchológiai gyakorlaton. 1985-ben Csecsemő és Gyermek Fül-Orr-Gégegyógyászatból tettem szakvizsgát, majd 1987-ben audiológiából szakvizsgáztam.

Milyen viszonyok fogadták Önt a győri kórház fül-orr-gégészetén?

-A győri kórházban egy fiatal fül-orr-gégész gárda fogadott. Mindenekelőtt két kiváló szakembertől, dr. Czigány Jenő és dr. Hochenburger Emil főorvosoktól leshettem el a szakma fortélyait. Ehhez persze szükség volt olthatatlan tudásvágyamra is, amellyel a szakma csínját-bínját igyekeztem elsajátítani. Itt mindenekelőtt dr. Méhes Károly osztályvezető főorvos nevét kell megemlítenem, aki felismerte a specializáció fontosságát a gyermekgyógyászaton belül és szabad utat nyitott a további fejlődésnek. Utódja dr. Horváth Imre osztályvezető főorvos tovább segítette és támogatta munkánkat.

Említette kis kitérőjét a Heim Pál Gyermekkórházban. Innen nem csupán tudást, de új időszámítást is hozott a győri kórházba. Mesélne erről?

-1985-ben, negyven évvel ezelőtt az én vezetésemmel alakulhatott meg Győrben a Gyermek Fül-Orr-Gégészeti Részleg. Ez azért volt fontos momentum, mivel odáig a gyerekek fül-orr-gége problémáit is „felnőtt orvosok” kezelték. Mondanom sem kell, a gyermekbetegségek teljesen más bánásmódot, kezelést igényelnek, ahogyan felnőttkorra átvitt szövődményeik is fontos egészségügyi problémákat vethetnek föl. Kezdetben nem volt önálló személyzetem, többnyire a gyermekosztály nővéreinek segítségét vettem igénybe. Nehéz idők voltak, de tudtam, hogy jó úton járunk.

A gyermek fül-orr-gégészet alapítása mellett az altatásban való műtétek meghonosítása is az Ön nevéhez köthető. Milyen sikere volt ennek?

-Elmondhatom, hogy óriási durranásként hatott, gyereknek, szülőnek igazi megváltás volt az altatásban való műtét. Azok a kis páciensek, akiket addig négy ökörrel kellett a kapuból bevontatni a kórházba, egyszeriben örömmel jöttek a felülvizsgálatokra. A fájdalmas, lekötözéssel járó beavatkozás onnan kezdve a múlté lett, egyszeriben mindenki hozzánk akarta hozni a gyermekét. Az első altató orvosom dr. Zala Ilona nagyszerű szakembernek, remek társnak bizonyult. 1995-től aztán saját személyzettel, altató orvossal, intenzív ellátással fogadhattuk a betegeket. Az elkövetkező tíz év számomra, részlegem számára gyógyítás szempontjából maga volt az aranykor. 2010-ig, azaz hivatalos nyugdíjazásomig ­voltam a Gyermek Fül-Orr-Gégészeti Részleg osztályvezető főorvosa.

Melyek a leggyakoribb gyermekbetegségek, amiket gyógyított, és mennyiben különböztek azok a maiaktól?

-A kisebb gyerekeknél gyakori a hörgő, nyelőcső idegentest kivétele, ezen felül természetesen gyakoriak voltak a mandulaműtétek, a csecsemőkori fülműtétek, krónikus középfülgyulladások. Ezen felül sűrűek voltak az orr- és melléküreg-, illetve mikroszkópos fülműtétek. Még 1985-ben elkezdtem a mikroszkópos hallásjavító műtéteket /tympanoplastica/, ezzel párhuzamosan a dobhártyába helyezett nyomáskiegyenlítő tubusok alkalmazását. 1987-től endoscopos melléküreg sebészetet (FESS) vezettük be. A 90’-es évekhez képest mára sokat változtak az antibutikomok, így például a középfülgyulladásnál teljesen más tünetekkel, hatásokkal kell számolnunk.  

Rengeteg kórházi teendője mellett 2000-től 2010-ig a Megyei Audiológiai Szakrendelés feladatait látta el, 2000-től a háziorvosok részére tartott akkreditált továbbképzéseket. Ma félállásban a kórház munkatársa. Mit csinál, amikor nem a kórházban gyógyít?

 -Tizenöt éve vagyok nyugdíjas, de ma is nagy örömmel jövök a kórházba. Amikor nem itt vagyok, akkor bogyoszlói kertemet művelem. Rendszeresen járok konditerembe, fontosnak tartom a testi fittséget, nem szeretném elhagyni magam. Persze, ma is életem a gyógyítás, a megszerzett tudás hasznosítása. Ha egyszer elhagyom a kórházat, azzal az érzéssel teszem, hogy pályám során minden úgy sikerült, ahogyan elterveztem.     

 

 Dr. Fücsek Mihály díjai, elismerései:

 1980 - Orvosi Hetilap Markusovszky díj - kiemelkedő szakmai publikációjáért

2016 - Kimagasló szakmai munkáját a kórház Nyári László Nívó-díjjal ismerte el.