Ugrás a tartalomra
Példás adakozás a Híd utcában

Az egészségügyi munka legnagyszerűbb jutalma a gyógyulás. Ezzel együtt a társadalmi felelősségvállalás, a jótékonyság hetente megmutatkozik kórházunkban, nemritkán személyes érintettség kapcsán. A következőkben épp egy ilyen esetről lesz szó.

Derült égből villámcsapás

A múlt nyáron, egy verőfényes júliusi napon Freimann Sándor – aki rendszeres sportoló, egészségére odafigyelő egyénként élte mindennapjait – épp kávét főzött otthonában, amikor hirtelen gyengeség-, kimerültség érzése fogta el. Az első jelzések nem tűntek annyira komolynak, ám rövidesen állapota jelentősen rosszabbodott, a vizsgálatok során súlyos agyi keringészavar, stroke igazolódott. Kontaktusképtelen állapotban került felvételre kórházunk Idegsebészeti Osztályára, ahol az emelkedett agyi nyomást műtéti úton csökkentették, majd átmenetileg Intenzív Osztályra került. Állapotának stabilizálódását követően négy végtagi gyengeség, súlyos fokú nyelészavar miatt a Neurológiai Osztályon folytatták kezelését.

Járásbizonytalanság, kettős látás és közel húsz kiló mínusz

– A páciens hat héttel a stroke után került osztályunkra korai rehabilitációs kezelés céljából, – mondta dr. Zakar Veronika adjunktus . – Vezető panasza a kettős látás, nyelési nehezítettség, járásbizonytalanság és az akut időszak alatti jelentős testtömeg vesztés okozta kondícióromlás és terhelhetőség csökkenés volt. A rehabilitáció során jó ütemben haladtunk, Sándor rövidesen már egy könyökmankóval közlekedett, kondícióját szobakerékpáron, futópadon fejlesztettük, kettős látása miatt váltott szemletakarást alkalmaztunk. Programunk végére segédeszköz nélkül még szélesebb alapon járt, egy könyökmankóval jó technikával közlekedett. Jelenleg is rendszeresen tornázik gyógytornásszal és az edzőterembe is vissza tudott térni, közel van a teljes felépüléshez.

A többieket is munkára, gyógyulásra ösztönözte

– A pácienssel a rehabilitáció során könnyű volt együtt dolgozni – mesélte Ászityné Vörös-Balog Erika gyógytornász. – Nem csupán ő maga volt hihetetlenül motivált a gyógyulásban, de a többiekre is nagyszerű hatást gyakorolt. Minden beteget bíztatott, munkára sarkalt, kedélyes, gyógyító hangulatot teremtve maga körül. Mindannyian nagyon megkedveltük.

A példás adakozókedv minden évben megmutatkozik

Sándor 2024 kora őszén hagyhatta el a kórházat, de sem betegségéről, sem intézményünkről nem feledkezett meg.

– Mosonmagyaróváron és Győrben működő fitness termeink révén rendszeres adományozók vagyunk – mondta Freimann Sándor. – Kilenc éve működő vállalkozásunk minden évben igyekszik anyagi segítséggel, illetve szükséges eszközökkel jótékonykodni. Bevett szokás, hogy az edzőtermeinkben működő fehérje automatáink teljes éves bevételét jótékony célra fordítjuk. Ez minden esetben több százezer forintot jelent. Így adakoztunk már a győri kórház Gyermekintenzív Részlegének, a COVID alatt pedig 200 ingyenes fitness bérlettel támogattuk az intézmény dolgozóit. A győri Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály támogatására ezúttal személyes okom is volt.

Bordásfalak és step padok segítik a gyógyulást

A felépült páciens és vállalkozása az előzetes eszközigények felmérése után 4 bordásfalat és 5 step padot adományozott a Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály Híd utcai részlegének, melyeknek máris nagy hasznát veszik. A kórház vezetése nevében is köszönjük az adományokat!

Az eset talán a legfőbb tanulsága, hogy a stroke bárkit utolérhet és tünetei soha nem vehetők félvállról. A másik fontos tanulság, hogy a gyógyuláshoz nem elég az orvos, a terapeuta, de a beteg akarása, közreműködése, pozitív hozzáállása is elengedhetetlen. Az egyéb következtetéseket ezúttal az olvasó képzeletére bízzuk.