Dr. Gunther Tibor PhD traumatológiai, ortopédiai és kézsebészeti szakmacsoport-vezető főorvos, egyetemi docens, a Petz Aladár Egyetemi Kórház oktatási igazgatóhelyettese vette át idén Magyarország legrangosabb ortopéd-szakmai elismerését, a Dollinger-díjat a Magyar Ortopéd Társaság 64. éves kongresszusán Egerben.
- Avasson be minket a szakmai pályafutásának, szakmai életútjának állomásainak részleteibe. Hogyan indult, honnan indult és miért pont ortopédia?
- Két szempont határozta meg pályaválasztásomat. Egyrészt mindig az egész test gyógyítása érdekelt, másrészt pedig a manuális pálya. Már az egyetemi tanulmányok alatt választottam a mozgásszervi betegségek kezelését, ez állt legközelebb hozzám, mint egy mozgékony, sportot szerető fiatalhoz.
- Mit sportolt?
- Kajakoztam, mellette teniszezek, síelek, kerékpározok, szeretem aktívan eltölteni a szabadidőt.
- Mióta dolgozik a győri kórházban?
- A diploma megszerzése után 1991-ben jöttem vissza/haza, hiszen Győrben nőttem fel és 1996-ig dolgoztam itt. Akkor lehetőségem nyílt Budapesten a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Ortopéd Tanszékére, az ORFI ortopédiai osztályára kerülni, ahol adjunktusként dolgoztam. Nagyon inspiratív légkörbe kerültem, magas szintű szakmai munka folyt ott az osztályon. Onnan jutottam korábbi ösztöndíjak után vissza Oxfordba munkavégzésre 1997-ben. Amikor hazajöttem, próbáltam a külföldi tapasztalataimat itthon hasznosítani. Éreztem, hogy valamilyen területen érdemes lenne elmélyedni. Ez a térdízületek biomechanikája volt, és mivel ott abban az intézetben már akkor is nagyon nagy számban operáltunk protéziseket, így a térdprotézisek biomechanikájával kezdtem foglalkozni. Ez nagyon hasznos volt a későbbi műtéti tevékenységemben is, meghatározta szemléletemet.
Ez az intézet végül különféle átszervezések során a Budai Irgalmasrendi Kórházhoz került. Viccesen szoktam mondani, hogy a pesti pályafutásom alatt igaz, hogy két intézetben dolgoztam, de közben orvosi szobát nem váltottam. Az ORFI reumatológiai osztályai betegeinek a műtéti ellátása hatalmas feladat volt és óriási műtéti tevékenységet, rutint adott. 2007-ben pályáztam vissza Győrbe és azóta is itt dolgozom, másodállásban pedig a SZIE Petz Lajos Egészségtudományi Intézet egyetemi docenseként tevékenykedem.
- A térd és csípő az, ami önről először eszébe jut a győri betegeknek. Említette, hogy a különféle helyeken szerzett tapasztalatok megváltoztatták a szemléletmódját. Ilyenkor szabad kezet kap egy orvos, amikor hozza magával a megszerzett tudást, hogy akár új műtéti módszereket bevezethessen egy kórházban?
- Egyrészről igen, nyilván bizonyos keretek között. A magyar egészségügyben a költségvetési háttér azért nagyon meghatározó. Volt néhány olyan lehetőség, amit itt akkor Győrben tudtunk és tudunk alkalmazni. Tulajdonképpen egy széles spektrumot ellátó intézet nagyszámú műtéti repertoárja alapozza meg, hogy később a folyamatosan fejlődő lehetőségek mellett megtaláljuk a betegek számára is megfelelő fejlődést. Mit is értek ez alatt? Elsősorban azt, hogy egyre nagyobb terhet ró mind az ortopédiára, mind a traumára, például a periprotetikus törések számának emelkedése, illetve a protéziscserék növekvő igénye. Ezek egyre nagyobb műtétek, és egyre nagyobb kihívások. Ebben mindenképpen megfelelő alapot biztosított egy nagyobb, mélyebb szakmai háttér ahhoz, hogy ezt tényleg magas szinten tudjuk végezni. Periprotetikus törés a protézis körüli csonttörést jelenti, ami a nagy számú beültetett implantátumok mellett egyre sűrűbben jelentkezik. A protéziscsere pedig szükséges az idő előrehaladtával, ahogy az implantátum elkopik, kilazul.
- Nagyon rangos díjjal tüntették ki nemrégiben. Mit kell tudni erről a Dollinger- díjról?
- Az Ortopéd Társaságnak legmagasabb szintű elismerése a Dollinger-díj. Nem is minden évben osztják ki. Eddig szinte egy kivételtől eltekintve mindig nálam idősebb kolléga kapta meg, tehát úgymond második legfiatalabbként ért ez a megtiszteltetés.
- Mit jelent ez önnek?
- Nagyon sokat. Azok ismerték el a munkámat, akikkel az országban vezetőként, vagy szakmai irányítóként együtt dolgozom. Mi a betegekért vagyunk. De még ha a betegek ismerik is az ember munkáját, nem mindig tudják azt, hogy emögött milyen szakmai teljesítmény áll. Ezért ha a szakma vezetői tüntetik ki az embert, akkor az tényleg az egyik legmagasabb szintű elismerés. A Magyar Ortopéd Társaságon belül van egy bizottság, akik ezt a díjat odaítélhetik, de a társaságon belül bárki jelölhet arra méltó kollégát.
- Győrben jelenleg milyennek látja a szakmai helyzetét, a kórház helyzetét?
- Sehol sem könnyű, de talán most Győrben egy picit még nehezebb. A rengeteg egészségügyi átalakítás nem annyira kedvezett nekünk az elmúlt időszakban. Vannak nagyon jó dolgok, szakmai fejlődések a szakmacsoporton belül, mind a trauma, mind az ortopédia, mind a kézsebészet területén. Az egészségügynek a nehézségei azért rányomják a bélyegét a lehetőségeinkre. Ugyanakkor azt is nagyon fontos megemlíteni, hogy a győri szakmacsoportunknak a jelentősége azzal is erősebb, hogy Győrben van az ország egyetlen csontbankja, amivel rengeteg csonthiányon úgy tudunk úrrá lenni, hogy nem okvetlenül csak a fém kiegészítéseket használjuk egy-egy műtét során. Szeretnénk és tudnánk is több betegnek szélesebb spektrumú műtétekkel segíteni. Ezt sajnos most részben a személyzet lehetőségei korlátozzák, részben pedig mindenki számára ismert mosonmagyaróvári probléma nehezedik ránk, és ez azért bizonyos mértékig korlátozza a lehetőségeinket. Több osztály is segíti most áttételesen a munkánkat a csípő és térdprotézis várólista ledolgozásában. Mindamellett, hogy nekünk is más területeken egy kicsit vissza kellett fognunk a műtéteinket azért, hogy a várólista valamennyit javuljon.
A Dollinger-díjról
Dr. Dollinger Gyula (Pest, 1849. április 10. – Budapest, 1937. március 2.) orvosdoktor, egyetemi rendkívüli tanár, a magyar ortopédia megalapozója.
A magyar ortopédia megalapozójaként, ezen terület nemzetközileg elismert szaktekintélyeként tartják számon. Kidolgozta a gümős csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelését, a dongaláb nem véres helyreállításának, a csípőízületi zsugorodások visszafejlesztésének, valamint az idült ficamok sebészeti gyógyításának módszerét. Több különböző ortopédiai készüléket, csonttörések kezelésére járókötéseket készített, s a művégtag-szerkesztést is új alapokra helyezte. A dongaláb és a gacsos térd műtéti kezelését is fejlesztette, valamint a zsigeri és idegsebészet terén is jelentős munkásságot fejtett ki. Magyarországon elsőként végzett epekőműtétet, illetve a trigeminus neuralgiák (arcidegzsába) sebészi gyógykezelésével is foglalkozott. 1902-ben hívta életre az Országos Rákbizottságot, ami az első rákstatisztikát készítette. A Vöröskereszt keretében megszervezte az önkéntes ápolónői intézményt, szorgalmazta az ápolónőképzést. Az első világháború alatt kórházat, utókezelő intézetet és művégtaggyárakat létesített. A Budapesti Orvosegyesület, a budapesti és az Országos Orvosszövetség elnöke volt több éven keresztül.