A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházban eddig számos szépkorú, továbbra is intézményünkben tevékenykedő munkatársat mutattunk be. Ezúttal olyan valakiről lesz szó, aki most is a gyerekek gyógyulásáért, szeretetéért dolgozik, és felelősnek érzi magát a jövő nemzedék egészségéért. Pályájáról, elhivatottságáról a győri Gyermekgyógyászati Szakmacsoport vezető főnővérével, Fekete Józsefnével vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Bettivel beszélgettünk.
Hogyan kezdődött az egészségügyi pályafutása?
-Heten voltunk testvérek, szerényen, de szeretetben éltünk, így az empátia képessége viszonylag korán kialakult bennem. Minden bizonnyal ez hozott az egészségügyi pályára. Egészségügyi tanulányaimat a győri Egészségügyi Szakiskolában az Amadé utcában kezdtem. A tanulás nagyon jól ment, az országos szakmai versenyen elért helyezésem miatt szakvizsgáznom sem kellett, és „Érdemes Diák” kitüntetéssel fejeztem be tanulmányaimat. Természetesen nem örökre, hiszen az igazán fontos képzések csak ezután jöttek.
Negyvenkét évvel ezelőtt került a győri kórházba. Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
–A gyakorlati tanárom dr. Gunyhó Imre főorvos úr javasolt az induló Gyermeksebészeti Osztályra, de átmenetileg a Csecsemő Osztályra kerültem, ahol 1983. augusztus 1-től töltöttem be ápolói állást. Fél év múlva dr. Gunyhó Imre vezetésével megalakult a Gyermeksebészeti Osztály, én itt lettem osztályos ápoló. A gyermeksebészethez azóta is hűséges vagyok: 1993-ban itt lettem osztályvezető főnővér, majd 2011-ben a Gyermekgyógyászati Szakmacsoport vezető főnővére. Míg kezdetben kilenc fővel működött az osztályunk, ma a szakmacsoportban közel nyolcvan munkatárs irányítása tartozik hozzám.
Hogyan fejlődött a győri gyermeksebészet?
– A kezdeti általános gyermeksebészeti beavatkozásokhoz képest ma a győri kórház Gyermeksebészeti Osztálya hármas – azaz a legmagasabb szintű – besorolással rendelkezik. Osztályunk rengeteget köszönhet alapítójának, dr. Gunyhó Imre főorvosnak, majd az őt követő két osztályvezető főorvosnak: dr. Dávidovics Sándornak és dr. Antali Péternek, a szakmacsoporti munkában pedig dr. Ruszinkó Viktória főorvos asszonynak és utódjának, dr. Kovács Márta PhD osztályvezető főorvos asszonynak. Elmondható, hogy ma az Észak-dunántúli régió általános és speciális gyermeksebészeti eseteit mi látjuk el 0–18 éves korig.
Az egészségügy ugrásszerű technikai fejlődése az ápolóktól is nagyobb felkészültséget, folyamatos képzést követelt. Jól gondolom?
– Így igaz. Én magam folyamatosan képezni akartam magam, ebben a családom és a kórház vezetése is maximálisan támogatott. Mindenekelőtt munka mellett érettségiztem a győri Révai Miklós Gimnáziumban. Ezek után gyermekápolói végzettséget, majd 1996-ban OKJ Ápolói képesítést, 2001-ben a Széchenyi Egyetemen Diplomás Ápolói képesítést, 2016-ban pedig a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán Egyetemi Okleveles Ápolói képesítést szereztem. Motivációm végig nagyon erős volt, fontos volt számomra szakmai ismereteim bővítése, és annak átadása.
Ön oktatja is a szakmát. Mit gondol a mai fiatal ápolókról?
– Részt veszek a Széchenyi István Egyetem diplomás ápolóinak elméleti és gyakorlati, a védőnő hallgatók gyakorlati oktatásában. A gyermekszakápolók elméleti és gyakorlati oktatásában és egyéb ápolóképzésben részt vevő hallgatók gyakorlati oktatásában. A mai generációkkal, azaz az ápoló utánpótlással kapcsolatosan vegyes tapasztalataim vannak: vannak közöttük lelkesek és kitartóak, akik hivatásuknak érzik a szakápolói munkát, de sajnos vannak, akik feladják, olyan munkát keresve, ahol jobb az anyagi megbecsülés. Ez saját generációmnak azért is furcsa, mivel a Gyermekosztályra sosem volt jellemző az elvándorlás, így többségünk évtizedek óta együtt dolgozik.
Elárulja, hogyan lehet valakiből jó ápoló?
–Talán a legfontosabb, hogy szeressük és tiszteljük az embereket. Ha ez megvan, könnyebben megértjük a problémáikat. Ez betegre, munkatársra egyaránt vonatkozik. Nem kell többet nyújtanunk, csak annyit, amit mi is elvárnánk, ha a saját gyermekünket, vagy hozzátartozónkat ápolnák. A szeretet mellett – különösen, hogy gyerekek a betegeink – hihetetlenül lényeges a jó kommunikáció képessége.
Ma a kórház sokkal barátságosabb hely, mint régen volt, a szülő együtt tud lenni a gyermekével. Nekünk mindegyikükkel szót kell értenünk. Például egy „szuri” beadása a kisebbeknél többnyire komoly rákészülést, összehangolt csapatmunkát igényel. A viccelődés, mosoly ilyenkor nagyszerű terápia lehet. Nálam legalábbis beválik. Rengeteg köszönő levelet kapunk, és az adományozási kedv is a Gyermekosztályon a legnagyobb. Azt gondolom, jól végezzük a munkánkat.
Nyugdíjas kora ellenére is teljes munkaidőben dolgozik. Mit csinál, amikor pihen?
–Idős hozzátartozóim vannak, így sokszor otthon is folytatom a munkát. Ezen felül nagyon szeretek főzni, kertészkedni, kirándulni, de vannak férfiasabb elfoglaltságaim is: így például a vadászat és a horgászat. Mindegyik kikapcsol és feltölt. Úgy tervezem, nemsokára leginkább ezekre fogok koncentrálni, szeretném kiélvezni a nyugdíjas éveket.
Fekete Józsefné díjai, kitüntetései:
2006. Nyári László Nívódíj (Petz Aladár Megyei Oktató Kórház)
2011. MESZK (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) Szakmai Díj
2020. MOK Díj (Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Vármegyei Szervezete) példaértékű hivatástudattal végzett, magas színvonalú munkája elismeréseként
2022. Elismerő Díszoklevél Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramjában való részvételéért
