A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Intenzív Osztályán nem mindennapi látogató tűnt fel a közelmúltban. Artúr, a terápiás kutya, ezúttal egy régi páciensünkhöz, Hajnalkához érkezett, akiről korábban már írtunk. Ez a találkozás különleges és megható pillanata volt mindannyiuk számára – és egy újabb emlékeztető arra, milyen sokat jelenthet egy négylábú barát jelenléte a gyógyulás útján.
De ki is Artúr, és hogyan válik valakiből terápiás kutyavezető? A történet gazdája, Kiss Zsófia, a fiatal gyógytornász mesélte el nekünk.
„Mióta az eszemet tudom, kutyákkal élek – kezdte. – Mindig is csodáltam bennük a hűséget, az emberszeretetet és azt, ahogy az életet meg tudják élni. Egyszerűen és tisztán. Egyetemi tanulmányaim során fogalmazódott meg bennem a gondolat – mely hamar elhatározássá vált –, hogy a kutyák iránt érzett szeretetemet szeretném valahogyan összekötni a hivatásommal.”
Az áttörést egy neurológiaóra hozta el, ahol először hallott a kutyás terápiáról. A téma azonnal mélyen megérintette. Attól kezdve célként tűzte ki, hogy ő maga is ezzel a módszerrel szeretne segíteni az embereknek. Hogy elmélyítse tudását, egyetemi évei alatt örökbe fogadott egy kutyát, és részt vett egy habilitációs kutyakiképző tanfolyamon is.
„A képzés során rengeteget tanultam a kutyákról, a kiképzésük módszertanáról és a terápiás munkáról. Közben olvastam, tapasztalatokat gyűjtöttem, és egyre biztosabb lettem abban, hogy ez az az út, ahol igazán kiteljesedhetek.”
Artúr, az olasz vízikutya, nem sokkal ezután érkezett a családba. Tudatos választás volt: bár a fajta nem tartozik a klasszikus terápiás kutyák közé, gazdája már az első pillanattól érezte, hogy különleges kapcsolat lesz közöttük.
„Artúr figyelmes, okos, és szavakkal leírhatatlanul hűséges társ. Kétéves kora előtt terápiás kutyává vált, ami nagyon ritka – ez is bizonyítja, milyen gyorsan tanul, milyen jól érti az embereket.”
A páros azóta heti rendszerességgel jár terápiás foglalkozásokra: a győri Híd utcai Ápolási Osztályon csoportos és egyéni beteglátogatásokon vesznek részt, emellett rendszeres vendégek a Téti Pszichiátriai Osztályon is. Időről időre óvodákba is ellátogatnak, ahol Artúr mindig nagy sikert arat a gyerekek körében.
„A legmeghatóbb pillanatokat azok jelentik számomra, amikor belépünk egy osztályra, és felcsillannak a szemek – meséli a gazdi. – Az emberek beszélgetni kezdenek, mesélnek, nevetnek. Artúr szinte észrevétlenül nyitja meg őket. Olyan érzés ez, amit nem lehet tanítani – csak átélni. Egy terápiás kutya egy kicsit mindig mindenki kutyája is.”
Artúr most Hajnalkánál járt, aki nagyon örült a négylábú vendégnek. Mosolyogva mesélte el, hogy nekik is van otthon egy tacskójuk, akit nagyon szeretnek. A beszélgetés során az is szóba került, hogy ennek a találkozásnak bizony lesz folytatása – és ebben mi is minden lehetséges módon támogatni fogjuk őket. Hiszünk benne, hogy ezek a kapcsolatok erőt adnak, és segítenek a gyógyulás útján is.
Ezúton is szeretnénk sok örömteli pillanatot és további sikeres terápiás munkát kívánni Artúrnak és elhivatott gazdájának!
Artúr, az intenzíven – Egy terápiás kutya különleges látogatása
