Én nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel
A gyerekek pszichés és érzelmi fejlődése egy rendkívül komplex és sokrétű folyamat, amely az életkor előrehaladtával különböző szakaszokban zajlik. A fejlődés során a gyermekek különböző kognitív, érzelmi és szociális készségeket sajátítanak el, amelyek alapvetően meghatározzák későbbi felnőttkori viselkedésüket és kapcsolataikat. A témáról szakembert kérdeztünk.
Melyek a gyerekkor legfontosabb életkori sajátosságai?
– Alapvetően minden korosztálynak megvannak a folyamatos fejlődéshez szükséges életfeladatai, amelyeken életünk során valamennyien keresztülmegyünk – mondta dr. Németh Adrienn gyermek- és ifjúságpszichiáter, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Gyermek- és Ifjúsági Mentálhigiénés Ambulanciájának szakorvosa. – Ha ezek a fejlődési krízisnek nevezett szakaszok valami miatt zavarttá válnak, akkor gyakran látjuk a pszichés fejlődés átlagtól való valamilyen irányú eltérését.
Korszakonként más-más, akár egymásra épülő tünetek léphetnek fel
A szakorvos hozzátette, hogy kisgyermekkorban leggyakrabban olyan neurodevelopmentális (idegrendszeri fejlődési) zavarok léphetnek fel, mint az autizmus spektrumzavar, ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), illetve az úgynevezett regulációs (szabályozási) zavarok. Utóbbiak közé tartoznak az alvás, evés, ürítés, illetve hangulat szabályozásával kapcsolatos nehézségek.
– Óvodáskorban az előbbi tünetek mellett a kortárs közösségben jelentkező nehézségek kerülnek előtérbe – tette hozzá a gyermekpszichiáter. – Kisiskolás korban a tanulási nehézségek és szorongásos kórképek kerülnek előtérbe, kiskamasz, illetve kamaszkorban pedig a klasszikus pszichiátriai kórképek is megjelennek. Erre a korosztályra jellemzőek lehetnek az evészavarok, a kényszerbetegség, a hangulatingadozások, a pszichózissal járó kórképek és sajnos az öngyilkossági krízishelyzetek is.
Mennyire fonódik össze a gyerekek fejlődése környezetükkel?
– Természetesen mindannyian dinamikus egyensúlyát alkotjuk a genetikai tulajdonságaink megnyilvánulásainak, környezetünk szűkebb és tágabb hatásainak – magyarázta dr. Németh Adrienn. – Kutatási eredmények igazolják, hogy a családunkban tanult minták, kötődési stílusunk és a legfontosabb személyiségvonásaink határozzák meg leginkább viselkedésünket. Genetikai örökségünk és pszichés fejlődésünk alapvetően befolyásolják kognitív képességeinket, temperamentumunkat, valamint tanulási és alkalmazkodási készségünket.
Melyek a mai gyerekek fejlődését leginkább gátló tényezők?
Minden társadalmi berendezkedésnek megvannak a maga kihívásai, amelyekhez a személyiségnek folyamatosan, rugalmasan alkalmazkodnia kell. Napjainkban talán erre a rugalmasságra van a legnagyobb szükség, hiszen korunk társadalmában az információáramlás gyorsabb, mint valaha.
– Elengedhetetlen az a képesség, hogy kiszűrhessük a fontos és lényeges információkat a haszontalanok közül – tette hozzá a szakorvos. – A mai korban számtalan tárgy, program, esemény és információ áll készen a gyermekek számára, amelyek sokszor túlstimulálják az idegrendszert, ezzel együtt kevésbé ösztönöznek kreativitásra, problémamegoldásra. Fontos, hogy ezek a színes és vonzó ingerek ne cseréljék fel a valódi emberi kapcsolódásokat, ne helyettesítsék a családdal, barátokkal együtt töltött időt, beszélgetéseket.
Milyen egyéb civilizációs veszélyek leselkednek gyermekeinkre?
Korunkra jellemzőek a válások, a csonka családokban közösen, de nem egy háztartásban nevelt gyerekek. Ezek számos veszélyt rejthetnek a gyerekek számára.
– A csonka vagy mozaik családokban nevelkedő gyermekek számára a hétköznapok rengeteg rugalmasságot igényelnek – mondta a szakember. – Az érzelmi állandóság és kiszámíthatóság mellett a gyerekeknek szükségük van stabil, megszokott közegre, ahol a környezetükből érkező sok-sok ingert kipihenhetik és feltöltődhetnek. Ha otthon feszültség van - vagy mondjuk egy „kétlaki” életmód miatt állandóan újra kell alkalmazkodniuk - a gyerekek könnyen kimerülhetnek, és hamarabb megjelenhetnek a pszichés tünetek.
A gyermek- és ifjúságpszichiáter hozzátette, hogy egy gyerek számára például kifejezetten káros, ha rajta keresztül kommunikálnak egymással a szülők, őt használva villámhárítóként. A mozaikcsaládoknál további nehézségeket jelenthetnek az eltérő igényekkel bíró, más-más korosztályba tartozó a gyerekek is.
Van-e használható receptje az egészséges, érzelmileg stabil felnőtté válásnak?
– Szerintem a legfontosabb az emberi értékekre, emberi kapcsolódásokra való nyitottság, amely elsősorban folyamatos egymásra figyeléssel, beszélgetésekkel alakulhat ki a családon belül – mondta dr. Németh Adrienn gyermekpszichiáter. – Nagyon fontos, hogy a gyermek érezze, olyan biztonságos háttere van a világ felfedezéséhez, ahová mindig visszatérhet, ahol megoszthatja szerzett élményeit, tapasztalatait és feltöltődik.
Nekünk, szülőknek a biztonságos háttér biztosítása azt jelenti, hogy a gyermek számára érthető és elfogadható, következetes kereteket biztosítva megtanítsuk érzelmeik felismerését és azok szabályozását. Feladatunk, hogy a világ felfedezéséhez kellő önbizalmat, megfelelő mértékű építő kritikát és támogatást nyújtsunk számukra. Ez talán a legösszetettebb és egyben legnagyobb kihívásokkal járó feladat a felnőtt társadalom számára.
