Sohasem könnyű beszámolni felkavaró kórházi esetekről, mégis előfordulhat olyan példa, amely valóban csodaszámba menő történésein túl is komoly tanulságokkal szolgálhat. Az alábbiakat a hozzátartozók beleegyezésével, az érintett egészségügyi dolgozók példaértékű munkájának és magatartásának elismeréseként osztjuk meg oldalunkon.
Egy élő lélek mozdulatlan testbe ragadva – bezártság szindróma
Az eset tavaly februárban történt. Egy Győrhöz közeli faluból a 38 éves Hajnalkát a mentők tudatzavaros állapotban szállítottak be kórházunk Sürgőségi Betegellátó Osztályára.
–A páciensről a vizsgálatok során kiderült, hogy akut középfül gyulladása és agyhártya gyulladása van – mondta dr. Hermann Csaba a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának osztályvezető főorvosa. – A bajt tovább tetézte egy agyi érelzáródás, amely további komplikációkat okozott. A többszöri műtéti beavatkozást követően az elhúzódó intenzív terápia során alakult ki a végleges klinikai kép: „Locked-in” magyarul „bezártság” szindróma.
A főorvos megjegyezte, hogy ez a betegség az agytörzs károsodása következtében kialakuló viszonylag ritka kórkép. Jellemzője, hogy az alany öntudatánál van, de nem képes mozogni és kommunikálni. Így volt ez Hajnalka esetében is, teste valamennyi akaratlagos mozgató izma lebénult, és később is csak a szemével, majd arcizmaival volt képes kommunikálni. És ezekkel sem azonnal…
Valódi csoda tiszta tudattal
-Hajnalkát a műtétek után mélyaltatásban kellet tartanunk, és a súlyos agykárosodáson túl a legrosszabbal, az agyhalállal is számolnunk kellett - magyarázta a főorvos. – Hozzáteszem, a hasonló esetek legnagyobb hányadában semmilyen reményt nem táplálhatunk az életre. Hajnalkánál azonban néhány hét leforgása alatt a tiszta tudat jeleit fedezhettük fel. Mondanom sem kell, mekkora öröm volt ez nekünk és családjának egyaránt.
A szakember elmondta, hogy a beteg először pusztán a szemeivel próbált kommunikálni, majd Dávid Csilla kiváló logopédus erőfeszítéseinek köszönhetően elkezdett szavakat formálni a szájával. Ma a fizioterapeuták, gyógytornászok és ápolók egyaránt tökéletesen megértik Hajnalka speciális nyelvét.
A kommunikációs áttörés
–Nagyjából két hónappal kórházba kerülése után kezdtük meg a közös munkát Hajnalkával - emlékezett vissza Dávid Csilla, a győri kórház Mozgásszervi Rehablitációs Osztályának logopédusa. –Elsősorban nem logopédusként, hanem kommunikációs szakemberként tudtam segíteni a beteget. Kezdetben csupán szemével kommunikált, szókép felismerése működött. Úgynevezett E- TRAN táblát készítettem a számára, mellyel a színek alapján csoportosított betűkkel tanultuk a szószintű kommunikációt. Később a Tobii Dynavox PC Eye rendszerrel, az úgynevezett szemegér használatával haladtunk tovább a segítő kommunikációban. És ez hozta meg az igazi áttörést.
A szakember elmondta, hogy Hajnalka a terápia hatására roppant motivált lett és innentől nagyon akart fejlődni. Arcizmai (artikulációs izmai) masszírozásával, stimulálásával lassan beindult az ajkak és a nyelv mozgása is. Ez kiegészülve ép hallásával hamarosan minden szóra, hangra úgy reagált, hogy környezete, ápolói és a hozzá naponta bejáró édesanyja tökéletesen értették hang nélküli, de szépen artikulált közlendőjét.
Bárcsak egyszer hazavihetnénk
Ebben a hosszú betegségben nemcsak Hajnalka, de egész családja vizsgázik, akiket az eset még inkább eggyé kovácsolt, a kórházban látogatási időben szinte egymásnak adják a kilincset. A legtöbbet, immár egy éve minden nap az édesanya utazik be hozzá. Megalkuvás nélkül, reménykedve, hatalmas erővel testben és lélekben támogatja lányát.
– Nagyon nehéz volt felfogni a történteket, és elfogadni az elfogadhatatlant – mondta Hajnalka édesanyja. – Az elmúlt egy évben bőven volt időm, hogy megértsem, innen nem nagyon van visszatérés. De azért vagyok édesanya, hogy az utolsó pillanatig reménykedjek. Azt gondolom, Hajnalkát a családja törődése és főként hétéves kisfia iránti leírhatatlan szeretete tartja életben. Nagy szerencsénkre mindannyian, minden erőnkkel azt akarjuk, hogy ő éljen. Kisfia most elsős, őt heti egyszer tudjuk behozni, de az az alkalom mindig igazi ünnep az anyukájának. Nagyon nagy hálával tartozunk az ápolóknak, gyógytornászoknak, orvosoknak, akik valóban mindent megtesznek, hogy kislányom a legnagyszerűbb ellátást kapja. Velünk együtt Hajnalka is nagyon szeretné, hogy egyszer hazatérhessen közénk, de erre egyelőre nem látunk esélyt.
(A köszönetnyilvánítást munkatársaink felé maga Hajnalka is szorgalmazta és egészítette ki.)
Az ápolók kedvence
Hajnalka több mint egy éve a szükséges ellátást és valóban a leggondosabb ápolást kapja a kórházban. Sőt, ennél talán jóval többet is. Amit pedig ő ad, az valóban minden képzeletet felülmúl.
-Ápolási szempontból nagyon különleges, valódi sikertörténetről beszélhetünk – mondta Horváthné Nagy Szidónia a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály vezető ápolója. – Nem csupán azért, mert Hajnalka esetében valamennyi ápolónk kimagasló teljesítményt nyújt, de azért is, mert mindannyiunknak óriási sikerélményt jelent a jelenléte, kommunikációja, élni akarása, az életért való hihetetlen lelkesedése. Nem túlzás, hogy Hajnalka lénye, kisugárzása nap, mint nap új erőt önt belénk.
