Ugrás a tartalomra
Ötven éve az életet tanítja - interjú dr. Mézes Péterrel

Imád kertészkedni, de gyógyít, amíg szükség van rá

Ötven éve az életet tanítja

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház régi munkatársai közül többen a nyugdíjkorhatár betöltése után is maradnak, és felelősségteljesen, sőt példamutatóan helytállnak a napi teendőkben. Közülük ezúttal talán a rangidőst, a mindig mosolygó dr. Mézes Péter kardiológus, belgyógyász főorvost ismerhetjük meg közelebbről. 

Mindig is erre a pályára készült?

-Azt gondolom, igen. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1974-ben „summa cum laude” minősítéssel végeztem, ami mutatja, hogy ez volt az utam. Az egyetem után a győri Zrínyi utcai kórház neurológiáján kezdtem dolgozni, majd a II. Belgyógyászat kiváló szaktekintélye, dr. Kováts-Szabó Károly osztályvezető főorvos mellett csiszolódhattam. Tőle tanultam meg talán a legfontosabbat: mindig az egész embert kell vizsgálni. Ennek a jótanácsnak a későbbiekben óriási hasznát láttam. Egyszer például felkeresett egy beteg, hogy mellkasi fájdalmai vannak. Az alapos kivizsgálás során kiderült, hogy az illetőnek kapitális lúdtalpa van, és az ezzel járó rossz testtartása eredményezte a szívtájéki feszülést.  

Milyen út vezetett a kardiológiára?

-1978-79-ben mindössze tizenkét négyzetméteren önálló kardiológiát alakítottunk ki dr. Varga József kollégámmal, ekkor még sztetoszkópos és pulzusgörbés megoldásokkal. 1979-ben szintén jeles eredménnyel tettem le belgyógyászati, majd 1983-ban hasonló sikerrel a kardiológiai szakvizsgámat. Tevékeny időszak volt ez, melynek betetőzéseként 1984-ben a Dunántúlon elsőként én végezhettem ultrahangos szívvizsgálatot.

Ahogy tudom, a legfelkészültebb kardiológus sem feltétlenül mentesül a szívbetegségektől. Igaz ez?

-Valóban, mi sem vagyunk kivételek. Ötvenkét éves koromban szívkatéteres kivizsgáláson, majd koszorúér- tágításon estem át, majd lerokkantosítottak, de a szakrendelésen folyamosan dolgoztam az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után is. Négy évvel ezelőtt „nyitott” nagy koszorúérműtéten estem át, azóta csupán heti 30 órában dolgozom.  Többször kértem kollégáimat, főnökeimet, szóljanak, ha már nincs rám szükség, de úgy tűnik, a több évtizedes belgyógyász-kardiológusi tapasztalatom még hasznosítható.

Most is mosolyog. Egy orvosnál mennyire fontos a jókedv?

-Valljuk meg, a kórház nem egy vidám hely, és nincs, aki a kardiológiára jókedvében járna. Mindig is vígkedélyű, emberszerető lélek voltam, azt gondolom, enélkül már nem tudnám gyakorolni ezt a hivatást. Nagyon fontos, hogy azonnal oldott, jó kapcsolatot teremtsünk a beteggel. Barátságos hangunk, empátiánk egyrészt bizalmat kelt benne, másrészt jobban szót is fogad nekünk. Talán nem kell hangsúlyoznom, mennyire fontos mindez. Nézetem szerint a jó orvos-beteg kapcsolat a gyógyulás alapja. Nemrégiben járt nálam egy páciens, akinek édesapját, édesanyját és testvérét is gyógyítottam. Ők valószínűleg tudják, mire gondolok.   

Hetvenöt évesen is gyógyít, így bátran megkérdezem: milyen tervei vannak a jövőre nézve?

-Mindenekelőtt megpróbálok egészséges maradni. Ez elengedhetetlen ahhoz, amit szeretek, szeretnék csinálni. Számomra legfontosabb a családom. Feleségem orvosként vezető beosztásban nehéz és felelősségteljes munkát végez, így szeretnék mellette állni.   Három fiam és unokáim sajnos távolabb élnek, így őket ritkábban láthatom. Van egy szép kertem gyümölcsfákkal, zöldségekkel, virágokkal és rengeteg madárral. Itt imádok dolgozgatni, amiben jó segítségem is akad. Ezenfelül kedvelem Beethoven muzsikáját, de a tévé foci- vagy kézilabda-közvetítései is örömet okoznak. Szeretem még a jó könyveket és a klasszikus háborús filmeket.

Látjuk-e, halljuk-e még zongorázni a kórházban?

-Ezt nem ígérhetem, mert az efféle szereplés eléggé távol áll tőlem. Igaz, gyermekkoromban tanultam zongorázni, és otthon, ha nem tudok aludni éjjel, felkelek, és - hogy ne zavarjam feleségemet - fejhallgatóval játszom egy kicsit a szintetizátoromon.

 

(Dr. Mézes Péter nevét bárhol kiejtettem a kórházban, mindenhol mosolyt és szeretetet csalt az arcokra. Valószínűleg a betegekére is. a szerk.)      

Dr. Mézes Pétert több évtizedes kiváló munkája elismeréseként kórházunk Nyári László-díjjal, míg a győri önkormányzat 2021-ben Pro Urbe-díjat tűntette ki.

Dr. Mézes Péter a Kardiológiai Szakrendelés vezető főorvosa.

 

Kórházunk hetvenöt esztendős főorvosának további jó munkát, kiváló egészséget kívánunk!